• Pápadog.hu

  • 8500 Pápa, Somlai út 65.

A család története

A család első ismert őse, Mokud neve 1186-ban fordul elő mint királyi pristaldus. A későbbi leszármazottak közül többet is említenek, mint például 1239-ben alsó-hiadaljaföldi Syrak, Tivadar, Miklós és Izsák, 1242-ben salamonfalubeli Pósa, Miklós, Mihály, György és Roth, 1248-ban Farkas, Jakab, Péter, Benedek és Pál testvérek. Utóbbiak az említett évben örökös nélkül meghalt rokonuk, Vitalis (Becse fia) salamoni és vatai birtokain osztoztak Miklóssal. Később 1287-ben két testvér, János és István neve fordul elő mint vathai birtokosoké. Egy 1324-es okiraton is több salamoni nemes neve található. Ők (János, Tamás, Tonk, György és János) a Salamon nemzetség legősibb, oklevélben is elismert tagjai. Mivel sok éves távlatról beszélünk, több feltételezés is napvilágot látott. Így báró Mednyánszky Alajos az Esterházy család első ősének Salamont tartja, akinek két fia, Péter és Illés egy 1238-as okiratban szerepel, ahol apjuk birtokain osztoznak. Ezen állítás szerint Péter az Esterházy családot, míg Illés az Illésházy családot alapította. A község, ahonnan az Esterházy család a nevét vette, az általános tévhit szerint nem a mai Fertőddel (régi nevén: Eszterháza) áll kapcsolatban, hanem a szlovákiai Illésházával (régi nevén: Esterháza). A középkor alatt többféle említése is előfordul e család nevének, többek között Estoras, vagy Zerházy, melyek más-más hangfejlődés szerint jöttek létre. Az Esterházy család a 16. századtól kezd „felemelkedni”. Ebben az időben élt Ferenc (1533 körül–1604), Pozsony vármegye alispánja. Ő használta először a galántai előnevet édesanyjától, Bessenyei Ilonától örökölt galántai birtokai révén. Ferenc apja, Benedek (†1553 előtt) volt az első a családban, aki az Esterházy nevet használta.

A kastély története

Pápa város eredete I. (Szent) István király korába nyúlik vissza. Honalapító királyunk a Bakony lankái és a Kisalföld termékeny síkságának találkozásánál egy királyi udvarházat hozott létre, amely a környék központi települése lett. A gyorsan fejlődő Pápa egészen 1387-ig királyi tulajdonban maradt, amikor a Garai család kapta meg érdemei elismeréseként.
A mai kastély helyén álló első, biztosan ismert épületet, egy vára a Garaiak építették 1408 és 1432 között, hogy az észak-dunántúli birtokaik védelmét növeljék. Garai Miklós 1459-es halálával a család hatalma megingott, lassanként elvesztették a magyar királyok támogatását, szegényedni kezdtek. Ennek a következményeként Garai Jób 1479 körül eladta a várat a hozzá tartozó tekintélyes uradalommal együtt Szapolyai Istvánnak, Mátyás király nagyhatalmú emberének, aki 1499 karácsonyán Pápán halt meg.
Pápa Szapolyai István fia, a híres Szapolyai János kezében volt Mohács idején. Miután Jánost királlyá választották, elkezdődtek a harcok Habsburg Ferdinánddal a magyar trónért. Pápát rövid ideig Thurzó Elek birtokolta, majd mindkét király részéről a Gárdonyi révén közismert Török Bálint lett Pápa ura. A törökök ekkor már az ország belső területeit fenyegették, így került sor 1543-ban a Pápa elleni első török támadásra. Török Bálint hűséges emberét, Martonfalvay Imrét küldte Pápára, hogy erősítse meg a várat, és tegye alkalmassá nagyobb ostrom elleni védelemre. Az 1504-es és 50-es évek folyamán a vár és a város körül erős falakat építettek. A későbbiekben a korszak híres várépítő mesterei, Giulio Turco és Bernardo Magno is dolgozott a pápai vár építésén, amely ekkor egy viszonylag modern erődnek számított.
A kastély helyén ekkor egy nagyobb palotaépület, az északnyugati sarkon állt, mellette több kisebb ház, valamint a vár piaca, istállók és erős bástyák alkották a belső várat. A külső vár a mai belváros kerületén futó vastag, erős palánkfalakból állt. A várat és a várost északkelet felől a mai Várkert és Tókert helyén elnyúló tó védte.
A törököknek az erős védművek ellenére 1594-ben a védők gyáva menekülése miatt sikerült elfoglalni a várat, amit a keresztény seregek 1597-ben ostrommal, rohammal foglaltak vissza. Ezt követően a törökök 1683-ban két hónapra még megszállták Pápát, harcok ekkor már nem folytak.

Pápát a kihalt Török-család utáni örökléssel 1626-ban szerezte meg Esterházy Miklós nádor. A rövid ideig, 1630 és 1648 között Csáky László zálogában lévő Pápát az Esterházy-család tagjai közötti birtokmegosztás révén 1670 körül az ifjabb fraknói (pápai) ág alapítója, Esterházy Ferenc kezében találjuk. A Rákóczi-szabadságharc végével a vár katonai feladatai megszűntek, ezért a birtokos Esterházy Ferenc úgy döntött, hogy a várat egy nagy barokk kastéllyá építi át. Az első munkálatok 1717-ben kezdődtek. A munka akkor gyorsult fel, amikor 1743-ban Franz Anton Pilgram neves bécsi építész kapott megbízást a kastély tervezésére. Ő alkotta meg azt a grandiózus tervet, amelyet a nádor-termi Pápa-látképen láthatunk. Pilgram terve nem valósult meg teljes egészében, mert az 1750-es évek végén az új birtokos, gróf Esterházy Károly püspök figyelmét az egyházi építkezésekre fordította. Kisebb munkálatok azonban még az 1780-as évek végén is folytak, olyan híres építészek vezetésével, mint Fellner Jakab és Grossmann József. A kastélykápolna freskóinak elkészítését Johann Ignaz Mildorfer bécsi akadémikus művészre bízta Esterházy Ferenc.
A kastély külsejében a 18. századot követően alig történt változás. Gróf Esterházy Pál az 1860-as években a belső termeket felújíttatta, ekkor alakította ki a nádor termet, Ősök Csarnokát, illetve sok új bútort hozatott. Legfontosabb változtatás a kastélykapu felállítása volt. A kaput Párizsban vette, a szóbeszéd szerint a Tuileriák egyik, akkor leszerelt kapuja volt, amelyet 1750 körül készítettek Versailles-ban.
A kastély sorsa 1945-ben fordult tragikusra. Ekkor a szovjet hadsereg szállta meg, a bútorzatot elszállítatták, elégették, tönkretették. Ma már csak nagyon kevés berendezési tárgy található meg, az épületben is komoly károk keletkeztek.
A szovjet megszállás a kastélyban 1959-ben ért véget, azóta a várost szolgálja az épület.
Dr. Nagy-L. István történész, múzeumigazgató

Főépület

Az egyemeletes barokk kastély a versailles-i kastélytípusba tartozik. Az épület parkra néző főszárnya íves oromzattal záruló középrizalittal és sarokrizalittal tagolt. Az oromzaton látjuk az Esterházy-címert. A két szárny manzárdtetős sarokrizalitokkal végződik. Az épületegyüttes középső szárnyában lettek kialakítva a reprezentációs helyiségek, míg az oldalszárnyakban lévő vendéglakosztályok mellett a nyugati szárnyban volt a tulajdonos magánlakosztálya, míg a keletiben kapott helyett a kastélykápolna, melynek falait Joseph Ignaz Mildorfer freskói díszítik. Jellegzetes az épület sávos vakolattal díszített homlokzata. Egyébként a kastély külső formájában építése óta jelentős változás nem következett be. A belső tereket az 1860-as években Esterházy Pál újíttatta fel, ekkor került kialakításra a Nádor-terem és az Ősök csarnoka is. A mai múzeum folyosóján áthaladva érünk a díszterembe, ismertebb nevén Nádor-terembe. Itt láthatjuk azt a festményt, mely Pápát az 1700-as évek közepén ábrázolja. A Nádor-terem jellegzetes barokk berendezésével, intarziás parkettájával, barokk kályhájával sokat érzékeltet abból, milyen lehetett a kastély korábbi állapotában. A múzeumban több korabeli bútort, festményt, használati tárgyat őriznek, de ezek többsége nem a kastélyból származik, később került ide. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló freskót Johann Ignaz Mildorfer, a bécsi akadémia tanára készítette 1750 körül. A lapos kupolát tartó boltívek ívháromszögében angyalfigurák tartják Jézus szenvedésének relikviáit, a töviskoszorút, a szögeket, a kalapácsot, a szivacsot, a lándzsát és a kelyhet. A párkány fölött emelkedik föl a feltámadt Jézus angyalseregtől körülvéve a Szentháromság másik két személyéhez. 2015-től itt található a főúri enteriőrt bemutató kiállítás, ahol a grófi kastély életének képviselői segítségével bepillantást nyerhetnek a barokk főúri élet hétköznapjaiba és a megelevenedett múlt különleges élményében részesülhetnek. A látogatás a felújításban érintett helyiségeket, valamint a kastély pincéjét is érinti.

Kápolna

A kápolna kifestése a kutatás mai állása szerint Joseph Ignaz Mildorfer műve 1754-ből. A csegelyeken a Passió eszközeit tartó angyalok, a kupolán Jézus Krisztus mennybemenetele látható. A kastély kápolnája 1945-től zárva volt, majd 2015-től ismételten az építtető és mélyen hívő Esterházy család szándékai szerinti megszentelt hely, ahol katolikus istentiszteleteket, esküvőket és keresztelőket lehet tartani. Egykori kápolnájában ma is látható az épen fennmaradt, eredeti barokk falkép, melynek restaurálásáért Pápa városa 1990-ben Europa Nostra-díjat kaptak.

Lépcsőház, kerítés és kapuoroszlánok

Belépve az előcsarnokba jutunk. A barokk pompájú, kőkorláttal és stukkós mennyezettel pompázó lépcsőház, melyet gyakran hasonlítanak a pozsonyi Nyáry-palota híres lépcsőházához. Ezen át érhetünk fel az emeletre.

Az 1860-as években történt átépítés során állították fel a Párizsból hozatott kastélykaput. A díszudvaron állnak az egykor kapuőrző, címertartó oroszlán-kőszobrok. A kastély bejáratát őrző két kapuoroszlán már az 1790-es években elkészült. A kerítés megsemmisült, a kapunak is nyoma veszett 1945-ben.

2019 szeptemberében avatták fel az eredeti mintájára újjáépített kaput.

Várkert

Az Esterházy kastély parkjába, a pápaiak által csak Várkertnek emlegetett park kiterjedt zöldfelületként övezi az épületet. A háború előtt óriási volt, a mainál többszörösen nagyobb, jórészt vadaspark, amelybe a köznép jobbára nem tehette be a lábát. A háború után aztán fejszéstől jöttek ide az addig kirekesztettek, irtani való erdőnek nézve azt, ami ekkor már csak volt a grófé s így a magukét pusztították. A faritkaságokban, ősplatánokban bővelkedő Várkertet Evlija Cselebi, a híres török világutazó is említi írásban és “Irem kertjéhez hasonló gyönyörű kertnek” nevezi. A park megcsonkítva, majd a közelmúltban helyreállítva is szép, a megmaradt ősfák sok ölnyi kerületű törzsei, irdatlan ágkarjai, a juharok, kőrisek, gesztenyék, sajmeggyek, vörösfenyők, bükkök oltalmában. A kastély épület északi oldalán lévő szabadtéri színpadon rendszeresen tartanak rendezvényeket.

Váristálló és kocsiszín

A kastélytól keletre, arra merőleges tengellyel helyezkedik el a szintén Grossmann József tervezte istálló (jobb oldalon) és kocsiszín (bal oldalon) épülete. A sarokrizalitos építmény középső részén vízszintes vakolatsávozás, falfülkékben ovális alakú nyílások (részben átalakítva), középen pillérek keretezte, váll- és záróköves, félkörzáródású, kőkeretes kapu. A sarokrizalitokat falsávok tagolják, közöttük egyenes záródású, szalagkeretes ablakok. Az épületet 1980-81-ben Varga István tervei szerint szállóvá alakították, ám középső része ma is őrzi eredeti formáját: négy dór pilléren nyugvó hevederes csehsüvegboltozatos tér. A rizalitokon manzárd-, középen nyeregtető, cserépfedés. Az istálló-kocsiszín előtt jobb és bal oldalon őrségházak állnak. Három-, illetve kéttengelyes homlokzatukat falsávok tagolják, háromrészes főpárkány zárja. Az egyenes záródású, szalagkeretes, könyöklős ablakok alatt faltükör, felettük táblázat. Manzárdtető, cserépfedés, ovális padlástéri ablakok. Lakóházakká alakítva. A közelmúltban zajlott felújítás nem érintette. Korábban disco és hotel is működött benne.

A weboldal sütiket (cookie) használ a kellemesebb felhasználói élmény érdekében. A biztonságos böngészés mellett, az oldal teljes tartalmának megtekintéséhez a sütik (cookie) engedélyezése szükséges.